Ortus

Megnyitó: 2013.június 12. 18:00
Helyszín: Országos Onkológiai Intézet 3-as épület Aula

Mintha a természet szállt volna a vásznakra a maga teljes, megkérdőjelezhetetlen és ésszel fel nem érhető minőségében. Fellélegzek, és legszívesebben hátradőlnék. Ezek a képek szemlélődésre és ellazult, befelé történő utazásra hívnak. Felhők, földekről felszálló pára, hegyvonulatok, utak varázsolnak el, kacéran csalogatnak egy máshogyan érzékelhető világba.

Tizenöt éve látom Kontra Ágnes képeit. Visszatekintve az egyetemi évekre, az őt inspiráló téma és annak megfogalmazása végig azonos maradt. Elvágólagos korszakváltásokat nem érzékeltem a festészetében, minden változás finom, puha átmenetekkel, alig észrevehetően zajlott, és vált láthatóvá a szemem előtt.

A képein belüli arányok azonban jelentősen megváltoztak az évek múlásával. A lassú változás jelentős motívuma abban ragadható meg, hogy az eget a földtől elválasztó egyenes vagy mozgékony horizont felfelé vándorol. Ezáltal egyre kevesebbet látunk az alsó zónából, és tekintetünk az ég felé fordul. Legutóbbi képein a horizont hiányzik, az égbolt közelsége élhető át. Egy teljes felfelé tekintés, számomra felfelé zuhanás történik.

Kontra Ágnes: Rétegek II., 2012

Az ábrázolás nem konkrét. Ez egyben a varázslat eszköze. Szándékosan vezet el a megszokott látás rutinjától. Úgy érzem, minden festménye egyben valami más is, mint festmény, kapu és táguló zóna.

Ági képei megszabadítanak a bevált nézőpontomtól és sok más felesleges dologtól is. Ahogy kiáradnak a térben, mintha megszólalni vágyó szellemi lények lennének. Jelenlétükben időtlenséget érzek.

A mélyebb és egyre mélyebb megértésükben, megélésükben én magam is folyamatosan úton vagyok.

2013.február
Osgyányi Sára
festőművész