Ghyczy Dénes

Ghyczy Dénes a kortárs fiatal festőgenerációt képviseli, de látásmódját és művészi felfogását származása okán, több forrás határozta meg. Németországban született, Hollandiában nőtt fel. Tizennégy éve az amszterdami Rietveld Akadémia művész hallgatójaként elhatározta, hogy külföldre költözik, és mivel édesapja magyar, úgy döntött, Magyarország lesz a cél. Azóta − egy brüsszeli tanulmányi évet leszámítva − Budapesten él. Rendszeresen kiállít itthon és külföldön − elsősorban Németországban −, ahol jelenleg a Bielefeld-i Kunstraum die Rampe-ban láthatók munkái.

Képeire a látvány optikai torzítása, megbontása a jellemző. Egy napjainkban igen jellemző festői módszer szerint, fotó után fest. Az eljárás népszerűsége abban rejlik, hogy a fotó alapján való festés, nem csak a festői gyakorlatot egyszerűsíti le. A fénykép, mint egyfajta szűrő közbeiktatása, a látvány és a művész − illetve a néző − személye közé bizonyos elidegenítést, távolságtartást eredményez. Ez a távolabbra tartás azonban nem von le a létrejövő kép értékéből, inkább egy objektív, elemzőbb megközelítést tesz lehetővé. De Ghyczy nem elégszik meg ezzel az első számú személytelenítő elemmel, hanem még egy szűrőt beiktat a kép tárgya és nézője közé. Méghozzá különböző metszésű, mintázatú és faktúrájú üveglapokat, amelyek mögé helyezi a lefotózandó majd megfestendő látványt, általban egy-egy női arcot. Az áttetsző, de rusztikus üvegfelület mindegyik üveg esetében más-más torzítást eredményez. A látvány felismerhető, de a képi elmozdulások, ismétlődések, tükröződések által különös, a valós látványtól eltérő, víziószerű portrék születnek. Az üveg anyagszerűsége, fénytörései számos esztétikai, vizuális értéket rejtenek. A visszatükröződő, megsokszorozódó képi elemek egyfajta dinamikát, vizuális ritmust adnak a képeinek.

A képi manipuláció a számítógépes képek elterjedése miatt, meghatározta az elmúlt évtized művészeti arculatát. Ebben a közegben talált rá Ghyczy Dénes a torzított látványt esztétikai és szellemi lehetőségeire. Ő azonban nem a számítógép grafikai programjainak képmanipulációs eszközeit alkalmazza, hanem egy mindennapi, analóg anyagot: az üveget. Évek óta kísérletezik az üveglapok mögé rejtett, illetve azok mögül részleteiben előbújtatott látvánnyal. Az üveg esztétikai minőségén túl, maga is jelentéshordozó anyag. Hordozza a transzparencia, az átlátszóság jellegét, ugyanakkor keménysége az áthatolhatatlanságot és a törékenységet is feltételezi. A modell elszigeteltsége az elidegenítés metaforájaként hat, amely napjaink egy nagyon is aktuális jelenségére reflektál.

Ghyczy Dénes legújabb képein az üveglapok megtöredeznek, illetve plasztikusabb üvegek váltják fel őket. Üveggömbökkel, kisebb-nagyobb gömbfelületű üvegdarabokkal, vagy éppen egy archaikus arcot formáló üvegmaszkkal dolgozik. A háromdimenziós üvegek használata érdekes formai és térbeli játékokra ad lehetőséget.

2004. június